Sztereotípiák - igen vagy nem

1. A kínaiaknak nincs humorérzékük: nemcsak, hogy létezik, hanem ötezer év alatt olyan csiszolttá is vált, hogy egyszerű Európai szimatom csak egyfajta tettleges szarkazmust érzékel belőle. Ennek csimborasszója a hatalmas Taipeii kelkáposzta 2 tücsökkel díszítve, mely a világ legnagyobb jade-kövéből került kifaragásra. 

Észrevételek

• Choi: a repülőút leginkább meghatározó része a hátunk mögött ülő plüssmackós lány véletlenszerű lefényképezése mellett a szilvából készült Japán ital elfogyasztása volt, mely ugyan édes, és nem is tartalmaz túlontúl sok alkoholt, de a szíves fogadtatás reményével árasztja el az utazót… 
• Night Markets: … és felkészíti őt az első Night Market meglátogatására (előtte persze még ki kellett próbálni a helyi söröket, valamint egyéb, beazonosítatlan és végül ihatatlannak minősített alkohol származékokat). A night market – nevéből adódóan – egy este (is) nyitva tartó kínai piac, ahol a szokásos szemüveg, táska, cipő, óra, ruházat és hatalmas embertömeg mellett még rengeteg étkezde is található (valamint néhány buddhista templom és egy céllövölde - lásd első ábra). 
• Hot pot, barbecue: a night marketen elfogyasztott elő-vacsora után tértünk be egy „hot pot” helyre ahol, a körbeülők egy körbeült asztalba ágyazott fortyogó lábasba dobálnak mindenféle nyersanyagokat, melyek néhány perces fővés után ehetőnek minősülnek. És valóban azok, méghozzá hihetetlenül finomak. Nyersanyag lehet a felvágott szerű hús, a halgombóc nyers masszája, vagy akár a páncélozott rák is. A hot pot mellé sajnos korlátlan sör és Häagen-dazs fagyi fogyasztás is járt, így jó pár kilóval nehezebben gurultam ágyba aznap. 
• Yellow fever: már az első nap is feltűnt, de csak a második napon tudatosult bennem, hogy leszámítva a környezetet (messziről felismerhető kínai népi és beton építészet), egy valóságos földi paradicsomban leledzem, tele finom ételekkel és nőcikkel. De utólag nem tudom eldönteni, hogy tényleg oly szépek voltak e az ott élő lányok, vagy csak a sárgaláz (az ázsiai nők szépségét meglehetősen felnagyító tudatzavaros állapot enyhén rasszista elnevezése) heteit éltem. 
• Teakultúra: sajnos ebből valahogy csak a filteres nyesedék forró, majd langymeleg vízben való áztatása jutott el a legtöbb otthoni háztartásba, ami nem is csoda, hiszen a teázás egyébként hosszas folyamatára csak ritkán jutna idő máskülönben. Egy a bejegyzés végén látható videón azért megörökítettem a folyamatot. 
• Lefedettség elmélet: ha egy városban az angol és a mobil lefedettség együttes értéke meghalad egy küszöbszámot, akkor már nem halok éhen. Itt azért a reptér mellett kapható, szinte csak adatforgalommal bíró, 3 napos prepaid kártyák hasznosnak bizonyultak. 
• Komplementer városok: ha Taipei nem is komplementere Kuala Lumpurnak, azért igazán jól esett az olcsó sör, a hűvös levegő, és a Japán dominálta íz világ. Közeli nosztalgiával töltött el a sok-sok Kínai lakótelep felirat is. 

Városnézés képekkel és képek nélkül (útinapló) 

A már említett night marketeken kívül Taipei legfőbb nevezetessége a Taipei 101. Nem meglepő módon ez egy 101 emeletes felhőkarcoló (sajnos ezeken a képeken nem látszik, de kétszer olyan magas, mint a körülötte lévő, szintén légvégű társai). 

A város történelme is igen érdekes, köszönhetően Chang Kai-sheknek (http://en.wikipedia.org/wiki/Chiang_Kai-shek), aki 1928 és 75 között vezette a Kínai Köztársaságot (ami Taiwan, és nem a Kínai Népköztársaság, ami Kína - ez a két ország talán még mindig hadban áll, bár nem is annyira ismerik el egymás létezését). A mondatban található ellentmondásra rávilágít Chang Kai-shek demokrácia körúti emlékműve is, ami leginkább egy piramisra emlékeztet. Legalábbis méreteiben. Az itt lévő (ingyenes) múzeum viszont felettébb szórakoztató.

A politikai ellentétek ellenére Taipei is rendelkezik a kínai városok minden előnyével: ingyenes múzeumok, hatalmas közparkok (tavakkal és gondozott növényekkel), jó közbiztonság.

A második este megkóstoltam a kígyóvért is (3 feles - vér, méreg, ideg - és egy ismeretlen tartalmú kapszula), melyet a biztonság kedvéért néhány sörrel öblítettünk le. 

Sajnos a szabadnapot nem igénylő, nemzeti ünnepekkor történő utazásoknak megvan az a hátránya, hogy a hatalmas embertömeg és dugók mellett egy kisebb hiba (későn ébredés) is egy-egy program kiesését okozza, így nem jutottam el az északi part legizgalmasabb részeire (Northeast Coast National Scenic Area). Annyiból nem bánom, hogy így egyel több érv szól Taiwan ismételt meglátogatása mellett (tervben van egy Taiwan nature túra - http://go2taiwan.net/monthly_selection.php?sqno=8). Jioufen, a teázóiról és a 30-as évekbeli aranylázról ismert település meglátogatása viszont az utóbbi hónapok legpihentetőbb programjának bizonyult.

Rövid és lényegtelen hírek

Az angol tanfolyam első három hónapja véget ért, hamarosan kezdődik a második hármas, de a 2-platformos blogolás segítségével a facebookos ipiapac oldalon ennek ellenére is lesznek mini hírek (remélem). Így oda kerül fel először a mostani hosszú hétvégén tartott Thaiföldi hepaj eseménynaplója is, illetve a két félkész blogbejegyzés (putrajaya, féléves összefoglaló).

És itt egy videó a teáról (egyszer majd bekeverem zenével, és alámondom, hogy az első, kiöntött adagnál 20-at, a másodiknál 40-et, a harmadiknál 60-at, ..., a hatodiknál pedig 120 másodpercet kell áztatni a leveleket, de ezzel még várok egy videószerkesztési forradalomra):