Rövid és lényegtelen hírek

Boldog Karácsonyt és BUÉK! Biztosan létezik Coelhos idézet a karácsonyi hidegek meleg lelkeken való áthatolhatatlanságának bizonyosságáról, de sajna nem olvasok Coelhot, mert szar. Ugyanakkor a karácsony szelleme nem csapott meg a harminc fokban. Egy kis fenyőt azért sikerült beszerezni és feldíszíteni, amint a képen is látható – sőt, ez egy olyan fenyő, amely megél a melegben is. IKEA-s. A kép további beállítottnak tűnő elemeiről nem tehetek, tényleg van egy Krúdy könyv az asztalon, mellette bor, és lakótársam pedig gitározik, a hangszer jelenlétét ez okozza. A sapkára nincs magyarázat. Mikulásról maradt. 

A karácsony jól telt, viszont halászlé helyett rák volt a menü. Másnap pedig lobster és pörkölt - Szingapúrban (ahova átjött néhány random taiwani lány enni és mosogatni - zárójelben megjegyezném, hogy feminista vagyok).

A képeken még látható a tipikus szingapúri vagy maláj reggeli (mindkettő angol gyarmat volt) a Roti bakar set, azaz kókuszlekvárral és vajjal megkent toast, tojás és kopi’ O (lásd egy korábbi postban), és a híres szingapúri kacsa-barbecue-s. 

Sztereotípiák - igen vagy nem

1. Az állatoknak nem fontos a pénz: A karácsony előtti vasárnapon meglátogatott Batu Caves közelében látott majmoknak igen (lásd a lenti képet). Bár számomra sokkal izgalmasabb volt, hogy itt láttam először majmot „természetes közegben”. 
2. A selfie gáz: talán Georgetownban nem.
3. A táplálék lila színét ételfesték és/vagy rothadás okozhatja, kivéve, ha cékla vagy padlizsán: vagy édesburgonya. Van belőle persze japán-sárga is. A hírérték abból fakad, hogy meg tudtam sütni (bekötötték a gázt).

Városnézés képekkel és képek nélkül (útinapló) 

Batu Caves a denevérekről híres, épp ezért nem a fényképekről (a denevérek a sötét barlangokat szeretik, a kamera pedig nem). A hely csak a fiatalságnak és a sportos nagymamáknak ajánlott, mivel úgy 300 lépcső vezet fel a barlangokig, illetve a barlangba vájt templomig. 

Georgetown pont az ellenkezője. A 2015-ös év első kirándulásán ragyogóan sütött a nap, és Ernest Zacharevicnek valamint a street artnak hála a Facebookom is frissült pár képpel. Részletek itt: http://www.tourismpenang.net.my/pdf/street-art-brochure.pdf 

A város maga ugyan nem versenyzett sosem a lenyűgöző címért, de kellemes hely, sok fénnyel (az alacsony épületek miatt).

Langkawira, mely meglepő módon igencsak kihaltnak tetszett, egy az alsó képen látható „lélekvesztővel” és tizenöt turistával érkeztünk. Másnap kipróbáltuk a Langkawi Cable Car-t, ami néhol egész ijesztő sebességgel 680m-t emelkedett 2100m-es távon (300m-re el-elemelkedve a lombkoronaszinttől). Sajnos a Sky Bridge még nem nyitott ki, kicsit késnek a felújításával. A felvonó után apukám (akivel együtt látogattuk meg Langkawi szigetét) kifeküdt a partra, hogy segítse szervezetét a valamely ázsiai kórral vagy náthával folytatott harcban, én pedig úsztam egyet a tengerben (meglehetősen magányosan, csak néhány orosz turistát és egy-két malájt láttam).

Észrevételek 

• Karácsony: Kuala Lumpurban leginkább marketing esemény. A plázák már november elején karácsonyi díszben tündököltek, és ez még egy hónapig marad is. Még mindig lehet karácsonyfát kapni a nagyobb plázákban. A legviccesebb beszólást ugyanakkor egy IKEA-s értékesítő tette: „Nem uram, sajnos a műfenyő elfogyott! Már csak igazi van.” 
• Piktogramok: egy-kettő elég szokatlan (WC nőknek, férfiaknak és csillagfejűeknek, ne puszilj meg lányokat, ne szállíts kalitkát stb.).
• Találós kérdés: miért nem használnak a malájok kést? Se a szingapúriak. Csak villával és kanállal esznek.