Észrevételek

Az első meglepetések után már felesleges kiemelni az apróbb érdekességeket, így ez a rovat egy idő után beolvad majd a többi háromba. A képes városnézés amúgy is sokkal érdekesebb. De legutóbb kimaradt pár gondolat:

• A közpark rendszer feldobja a nyugdíjas éveket: gyakorlatilag reggeltől estig tele vannak ezek a parkok. Vannak táncórák, azaz közös, és nemenként szeparált foglalkozások is. A nők például Thai Chi szerű, de annál gyorsabb, és zenére történő mozdulatokat végeznek, míg a férfiak vagy a szökőkút körül beszélgetnek, vagy egy nagy ecsettel (80 cm), és a kút vizével írásjegyeket festenek a kőre. Mindenesetre mozognak, és folyamatosan társaságban vannak.
• Séta közben is lehet sportolni: nem csak a rendőrök és a katonák, valamint a múzeumőrök végeznek kb. óránként előírt testmozgást (karmozgatások, körzések stb.), hanem az utcán (tipikusan A pontból B pontba) sétáló emberek. Van, hogy egyes testrészeiket csapkodják.
• Ha megteheted, öltözködj elegánsan: ha valaki európai (azaz van pénze) és mégsem elegáns, azt sértésnek veszik. 
• Emberségesség vs. embertelenség: erről majd egy későbbi számban írok részletesebben, de nagyon érdekes, hogy mennyi szeretet, figyelmesség és testvériség, ugyanakkor mennyi embertelenség és kicsinyesség képes összegyűlni egy-egy emberkében (ha két ember közül csak az egyik visel hátizsákot, akkor a másik időnként aláteszi a kezét, hogy könnyebb legyen a terhe; ha valaki szabályosan közlekedik, de ennek ellenére elütik, ki akarják vele fizettetni az autóban esett kárt).
• Reggeli szmognézés: a reggelekhez hozzátartozik most már a „porkoncentráció” elemzése (http://aqicn.org/city/shanghai/). 
• Kaja arcok: Shanghaiban négyféle étterem található. Ami megkapja a zöld, mosolygós arcot (biztonságos ételek), ami megkapja a sárga, közönyös arcot (általában biztonságos ételek), ami piros, szomorú arcot kap (ilyet egyet sem láttam, pedig elvileg lehetne ilyen), és aki nem rakja ki ezt a minősítést (98-99%). Sárgában még szoktam enni, jelzés nélküliben csak 1-2, ismert helyen (más rendszeresen eszik ott, akit ismerek).

Sztereotípiák - igen vagy nem

1. A 25. emelet felett nincsen szmog: ez sajnos nem igaz, pedig egy itt élő blogger lelkendezett róla. Nagyobb szmog esetén a 27. emeleti erkélyen is szinte láthatók a szemcsék. Mindenesetre érezhetők, így kedvem támadna néha köpni :). 
2. A kínai italok gyengébbek: ez igaz, például a sör 3%-os általában (igaz, 6 decis), a whisky pedig 20% alkoholtartalommal bír (hacsak nem import).

Városnézés képekkel és képek nélkül (útinapló)

Az elmúlt napok leginkább álláskereséssel és munkával teltek, némi pihenéssel és rendőrségi ügyintézéssel vegyítve (ha valaki Kínában nem egy szállodában lakik, akkor regisztrálnia kell magát a helyi rendőrőrsön – különben 2000 yuan körüli büntetésre számíthat), így most csak 2-3 helyszín kerül bemutatásra.

A Shanghai Múzeum egy négyemeletes épület. Bronzkori eszközök, szobrok, ékszerek, bélyegzők, népviselet, kínai festészet és kalligráfia, valamint porcelánok és egyéb agyagedények szerepelnek az állandó kiállítás repertoárjában. A lent látható ékszerek BC 4-6000-ben készültek, ami azért meglepő: 

A Múzeum maga a People Square-en található, egy négyzetes hasábra helyezett korong formájában. 

A második séta az „óvárosba” vezetett (Yuyuan area). Az útikönyv is írta: Shanghai-on belüli kínai negyed, és ez találónak tűnik. Az óváros legnagyobb nevezetessége a Yuyuan Garden hétvégére maradt, mert a nagy szmog miatt nem lehetett volna élvezni. 

Az első látványosság a Konfuciusz templom volt, melyet pici, szemetes utcákon át lehetett megközelíteni (a háttérben több száz méteres felhőkarcolókkal). 

A „templomnak” rengeteg tere és terme volt, sok kis épületből és egy szép kertből állt. Könyvtárában az 1400-as évek második feléből származó (számomra és az angol turisták számára) ismeretlen szövegeket tartalmazó könyvek kaptak helyet.

A jobb alsó képen látható a bambusz állványzat, melyeket a kisebb lakóházak (10 emelet alatt) felújításához használnak.

A templom után Shanghai „Váci utcája” következett, sok kis boltként vagy teázóként üzemelő pagodával. A montázson azonban más „borzalmak” is helyet kaptak:

A felső sorban ugyanis néhány étel látható. A jobboldali nagyon finom volt, két rák egy nyársra felhúzva. Megnéztem pár kínait, hogy hogyan eszik (nekem nem volt ötletem), az alábbi az elterjedt gyakorlat: bevesznek egy akkora darabot a szájukba, amekkora belefér („héjastul”); óvatosan megrágják, átharapják a páncélt, kieszik a húst; a szájukban maradt, nem hasznosítható részeket (például rákolló) kiköpik. Két megoldást láttam, volt aki a tányérjába, és volt aki a földre (a tányért választottam). 

Középen egy tehén feje ázik egy levesben, amit lelkesen ettek a népek (én nem). A bal felső kép, pedig egy Tesco-ban készült. Kígyót és békát lehet venni (utóbbiból 400Ft egy kiló, nekem zöld varangynak tűnik). A kígyók még mozogtak.

Rövid és lényegtelen hírek (leginkább magamról)

Az apartman, amiben a következő néhány hetet töltöm, egy 27. emeleti 2 szintes lakás, melyben 5-en lakunk. A lakás maga áll egy nappaliból, egy erkélyből és egy konyhából, valamint 5 pici hálószobából. Lakótársaim jó fejek, átlagosan 2 órát fejlődik az angolom naponta – beszélgetés útján (Sophie, a francia lány és Daniel, a venezuelai-spanyol fiú nagyon bőbeszédűek).

A képen az erkélyről látható kilátás (ami segít megérteni, hogy fér el egy városban 20-25 millió ember) és a maszkos fejem tűnik fel. Utóbbit sokan megnézték, mert az egészségtelen levegő ellenére a 3 órás sétám alatt látott kb. 200 ezer ember közül csak kevesebb, mint 30-an viseltek maszkot.

A következő számban jön a fake market, a Jing’an templom, a Yuyuan Garden és egy-két nem várt érdekesség.