Észrevételek

Shanghai igencsak ijesztő. Valószínűleg Hong-Kongban sincs semmilyen tüntetés, csak a kiküldött újonc riporter félreértette a helyzetet. Itt az emberek hömpölyögnek az utcán, nagy tömegben. A szmog is meglepően nagy (pont az idei legnagyobbra értem ki új lakótársaim szerint, szerencsére mára nagyjából feloszlott), és van egy furcsa szag is a levegőben, ami érezhető az ételekben is, meg a vízben, és mindent áthat. A furcsa szagot 3 nap után már nem érzem, biztos bennem is megragadt.

A közlekedésszervezés meglepően racionális, ami tényleg elengedhetetlen ebben a káoszban. Minden nagy és közepes utcát egy kétnyelvű tábla jelez (kínai, angol), ami megmutatja, hogy merre van észak / dél / kelet / nyugat. Metróból 16 vonal van, ebből 10 az utóbbi 7-8 évben épült. Az információs táblák pedig a lehetséges csatlakozások menetrendjeit is mutatják.

Shanghai fényképekből nem adható vissza teljes körűen. Legfeljebb videókból. A dudaszó napközben folyamatos (például amikor mész át a zöldön gyalogosként, a piroson áthajtó és nem lassító autó dudál, hogy vigyázz, mert el fog ütni). Nagyon sok ember beszél bele pici mikrofonokba, ami a ruhájukra erősített hangszóróból bömböl. Valószínűleg valamit reklámoznak. A mozgólépcsők is folyton beszélnek, és a bejárati ajtók is elmondanak 1-2 mondatot, amikor kinyílnak. És a „turházás” valamint köpés ijesztő hangjai is mindennaposak (átlag 2-3 percenként hallani, a jobbak az egyik orrlyukukat befogják, és a másikkal „köpnek”). Az óriásplakátokat is hangüzenetek és nyálas zenék kísérik (az óriásplakátok itt tényleg óriásiak, pláne, ha plázákra vannak kirakva).

Meglepő egyébként, hogy milyen nagy a kapitalizmus a „köztársaságban”. Vadkapitalizmus, amitől valószínűleg óvni kellene az embereket. Minden másodpercben valami (vagy valaki) eléd kerül, és vásárlásra buzdít. Vélhetően közel végtelen mennyiségű pénzt el lehetne itt költeni. Elég frusztráló lehet ez az embereknek, akiknek nincs pénzük. Valószínűleg ezért nézi mindenki folyamatosan az okostelefonját (a jobbak robogó vezetés közben is, de a metrón tényleg mindenki – állítólag a kozmetikusnál is filmeket néznek, amíg nyomkodják a fejüket).

A szmogtól, ami fogadott egyébként az első gondolatom az volt, hogy ez a hely megérett a pusztulásra. Erősen úgy néztek ki az épületek, mint a Mátrixnak abban a jelenetében, ahol kitér a film a Föld tönkretételére. 

Sztereotípiák - igen vagy nem

1. Nincsenek terhes kínai nők: ez nem igaz, vannak. Sokat látni, és el is híznak
   
2. Az anyukák árulják (ajánlják az arra járó lányoknak és szüleiknek) az eladósorban lévő fiaikat az utcán: ez igaz. Vasárnaponként a People Square megtelik emberekkel és esernyőkkel, amin leírások vannak – mit csinál, hány centi stb. A lelkes szülők a lányokat is árulják.
   
3. A kínaiak picik: csak félig igaz, van jó pár 190cm-es is.
   
4. Esznek kutyát: igaz, van pár étterem, ahol lehet kapni. By the way elég büdöseket főznek :).
   

Városnézés képekkel és képek nélkül (útinapló)

Képekből lesznek szebbek is, de azok nem az én fényképezőgépemmel készültek, így azokra még várni kell.

Az első két kép a november 1-i városnézésünket dolgozza fel, ahol eső, szmog és köd is nehezítette a város megszeretését :). Ráadásul ebben az időben sokkal többet is köptek az emberek. De a kivilágított felhőkarcolók nagyon szépek voltak.

A második napon egyedül sétáltam, így egész sokszor megszólítottak, hogy készítsek egy képet (illetve félpercenként odajött 1-1 sötétebb alak, és ladies massage-t ajánlott). A kínaiak így ismerkednek. Képkészítés után jött a 10 perces beszélgetés, néhányan elhívtak teázni stb. (a teával vigyázni kell, előre meg kell kérdezni, hogy mennyibe kerül, mert különben nagy lesz a baj – szerencsére lealkudtam a végén egy tradicionális teabemutató árát, de még így is többet költöttem, mint terveztem – az sztereotípia is igaz, ami mindenhol, a turistákat néhányan át akarják vágni).