Városnézés képekkel és képek nélkül (útinapló)

Ha nem is az álláskeresés miatt, de a héten a templomok domináltak. Minden esetben a bejárat egy udvarra vezetett, mely közepén egy kehelyszerű pénznyelő volt. Azt két oldalról a füstölők meggyújtására szolgáló faszénégetők övezték. A bejárattal szemben volt a főépület, melyhez egy nagy lépcsőn kellett felmenni, s amely minimum egy Buddha szobrot tartalmazott (mely háta mögé merészkedve, további, főként nőalakokat ábrázoló szoborcsoportok voltak láthatók). A főépület mögött egy kis udvar díszelgett, s a mögött a „paplak” (szerzetes lak). Az oldalépületek előtt hosszú korridor volt, melyekről vagy szentélyekre, vagy imaszobákba térhetett be a látogató.

Közös pont még a füst és füstölőszag, valamint a rengeteg persely és pénz. Pénz a jókívánságokkal teleírt cetlikért, pénz a füstölésért, pénz a szerencséért és pénz a jobb és hosszabb életért.

A szerzetesek gyakran ürítették a pénzzel teli tartályokat, de néha énekeltek is. Szünetekben pedig okostelefont nyomkodtak, mint az emberek rendesen. A fenti képeken az elsőnek megtekintett – talán a legnagyobb és legpompásabb – templom, a Jing’an látható (ahova némi szerencsével ingyen jutottam be, nem tudom, hogy nyílt nap volt-e, vagy csak addig kerestem a jegypénztárat, amíg az “átriumban” nem találtam magam). 

A templomtúrát folytatva másodikként a Jade Buddha templomot tekintettem meg, ami egy le nem fényképezhető, de nagyjából 3.5 méter magas jade kőből faragott Buddha szoborral rendelkezik (alsó képek). És mivel Buddha is duci picit – akárcsak az eszkimók istenképe, a fagyban is félpucéran nevető, nagy és zsíros szellem – igencsak nagymennyiségű féldrágakövet tartalmaz. Mindemellett ténylegesen szépséget áraszt. 

A következő képsor felső sorában a helyiek kedvenc ételei, a pálcikára húzott pipi, a pálcikára húzott polip, és a pálcikával fogyasztott Jiaozi (http://en.wikipedia.org/wiki/Jiaozi) láthatók. Utóbbit én csináltam 15 perc alatt mirelitből, rákkal és spárgával van töltve (egy étkezésnyi kb. 250HUF, és nagyon finom).

A Jiaozi mellett a Baozi is híres, melyet nem főznek (vagy sütnek), hanem bambuszpárolóban készítenek. Általában sertéshússal (lakótársaim és a rossz nyelvek szerint néhol patkánnyal) töltik. Természetesen a pálcikára húzott állatok is rettentő népszerűek, a pálcikára húzott kínai virsli, húsgombóc és barbecue a leghíresebbek (utóbbiak közül egyiket sem mertem még megkóstolni). És van, amihez nem is kell pálcika: csirke- és disznóláb, valamint kacsafej. Édességet talán picivel kevesebbet esznek, a cukormázzal bevont gyümölcsök, és a vaníliával töltött sütikelyhek a legnépszerűbbek.

A városnézés a legutóbb kimaradó Yuyuan díszkerttel folytatódott. Egy napos délután ez tökéletes programnak ígérkezett, és az is lett. Sok kis zug, tavak, teknősök, és piros halak vártak (a pagodák, sziklák, padok, apróbb kiállítások és művészien nyírt fák mellett). Egy 20 millió feletti lakossal rendelkező városban ez nagyon jól esett, nem véletlen a népszerűsége a helyiek köreiben is.

Az utolsó képes állomás Qibao „öreg utcája” (valójában sok kis utca), mely a Qibao templom mellett egy a templomtól független harangtornyot, több kis múzeumot és rengeteg kis boltot tartalmaz, valamint több hidat is, mely a Puhui folyón (patakon) segíti az áthaladást. A hidakról ladikokat és vízen lebegő kerteket is láthatunk.

A képeken alul a „shadow art” (árnyjáték, kínai bábjáték) figuráit, a miniatúrákat, és a mesterségek házában tevékenykedő viaszbábut láthatjuk, valamint balszélen a „cricket” múzeum egy példányát (a játékra tippeltem, de tücsök lett).

Nem készültek képek a fake market-ről, mivel az egy 3 szintes kínai piachoz hasonlított, tele óra, cipő, táska és elektronikai boltokkal. A fake market-ben amúgy kötelező alkudni (egy pénztárcát vettem, 220-ról indult a licit és 40-en állt meg, szerintem az ügyesebbek 30 körülire tudták volna levinni az árat).

Észrevételek

• Váltópénzek: ezen csak meglepődtem, de a Yuan fillérjei (Mao a neve) „1 tized” és „1 század” névvel rendelkeznek (azaz ugyanúgy 1-es van rájuk préselve, csak egyre kisebbek és könnyebbek az érmék). 
• Önvád, panaszkodás, reklám-szociológia: sokat nehezít a viselkedésbeli különbségek megértésében, hogy a reklámok ugyan azokra a kis emberi hibákra építenek, mint otthon. Az önmagával nem elégedett anyuka focibajnok kisfia (alias funkciógyerek) az anyuka nyakába akasztja az érmet, mert jó illatú a ruhája. A nyakkendőben, helikopter mellett csoportosan álló férfiak bátrak, és jó a szaguk.
  Pedig van egy olyan benyomásom is, hogy Kínában nincs panaszkodás, mert itt a társadalom lenézi, aki másokat okol saját hibáiért és nem-cselekedeteiért. 
• A múlt és a jelen kapcsolata: sokkal jobban összekapcsolódik, mint otthon. Egyrészt a régi kerteket és utcákat – az eredeti terveknek megfelelően – folyamatosan felújítják, másrészt a múzeumokban nincsenek akkora időbeli törések és szakadékok. 
• Pénz és belsőérték: ennek a kifejtését ismét elhalasztom, de attól félek, hogy sokan azért nem tudnak figyelni arra, hogy ne üssenek el kicsiny elektromos robogóikkal, mert nagyon hirtelen kezdtek el felkapaszkodni Maslow piramisának második fokára. Ez okozza azt is, hogy azok az emberek, akik már több generáció óta gazdagságban élnek, kedvesebbnek tűnnek, és értékrendjük közelsége miatt nagyon szeretnek európaiakkal beszélgetni (többek között ezért van ingyen az alkohol a drágább szórakozóhelyeken az európai diákoknak – és barátaiknak). 

Sztereotípiák - igen vagy nem

• A kínai házakon nincs 4. emelet (lévén az egy szerencsétlen szám): ez nem igaz, sőt, aki a negyediken lakik, már igen szerencsés, mert nála áll meg először a lift (btw liftezés közben, kb. 20-30 ötperces alkalom alatt eljutottam 8192-ig a 2048-as játékban). 

Rövid és lényegtelen hírek 

A következő héten két interjúm is lesz, remélem, az egyik legalább bejön. Emiatt viszonylag sokára várható a negyedik „lapszám”, de cserébe egy meglepetés város is szerepelni fog benne, valamint egy Shanghai nights beszámoló.